Kohósalakból hidrogénvölgy? Miskolc küzdelme a gazdasági újjászületésért Tóth-Szántai József víziói alapján

Lázár János és Tóth-Szántai József

Megosztás

A “Kelet-Magyarország felzárkózásának kulcsa” – ezzel a hangzatos címkével illetik újabban a Debrecen, Nyíregyháza és Miskolc alkotta gazdasági övezetet, amit újabban csak “aranyháromszögként” emlegetnek a gazdaságfejlesztés kormányzati szószólói. Csakhogy ez a háromszög egyelőre igencsak ferde: míg Debrecen a hazai akkumulátorgyártás és az autóipar új fellegvárává növi ki magát a BMW érkezésével, Nyíregyháza pedig a sikeres iparfejlesztés útján halad, addig Miskolc egyelőre az ígéretek és tervek szintjén igyekszik felkapaszkodni – legalábbis ez derül ki a Tóth-Szántai József polgármesterrel készült interjúból a VG.hu-n.

A borsodi megyeszékhely első embere meglepő őszinteséggel beszél városa jelenlegi pozíciójáról: “Miskolc most jön” – mondja, ami burkolt beismerése annak, hogy a háromszög egyelőre inkább csak kétsarkú, a harmadik még felzárkózóban van. Míg Debrecen egyértelműen a “vidék fővárosa” címet viseli, Miskolc még csak most próbálja megfogalmazni, “mit gondol magáról” és “hogyan viszonyul a múltjához” –, ami talán a város identitáskeresését is tükrözi.

A város új útiránytűjeként bemutatott Bükk Városa program három varázsszót emleget: hidrogénalapú gazdaság (Hidrogénvölgy koncepció), mesterséges intelligencia és megújuló energia. Ezek kétségtelenül divatos és előremutató fejlesztési irányok, de konkrétumok egyelőre nem nagyon látszanak. Miközben a BMW már gyárat épít Debrecenben, a hidrogénalapú gazdaság még csak koncepcióként lebeg Miskolc felett.

A város máig küzd a rendszerváltás megrázkódtatásaival. A Lenin Kohászati Művek bezárásának traumája három évtized után is olyannyira meghatározó, hogy Tóth-Szántai szinte minden fejlesztési irány kapcsán reflektál rá. A múlt árnyékából kilépni nem tudó város vezetése például ódzkodik a nagy befektetőktől: “egészségesebbnek gondoljuk, ha nyolc-tíz háromszáz-négyszáz fős cég települ meg” – fogalmaz a polgármester, ami ugyan racionális óvatosságnak tűnhet, de kérdés, hogy a jelenlegi versenyben megengedhet-e magának ilyen luxust egy felzárkózni vágyó település.

A város két ipari parkja már tele van – dicsekedik a polgármester, de homályban marad, hogy ezek pontosan milyen cégeket jelentenek és mekkora hozzáadott értéket termelnek. Az biztos, hogy a Bosch komoly szerepet játszik a város gazdaságában, de az “aranyszögben” Miskolc olyan helyzetben van, mint egy kisebb testvér két jól teljesítő rokon mellett: folyamatosan bizonygatnia kell, hogy ő is képes nagy dolgokra.

A leglátványosabb terv a bezárt Diósgyőri Acélművek (DAM) 130 hektáros területének újrahasznosítása lenne. A polgármester “tájsebnek” nevezi a területet, ami “seb bennünk, miskolciakban is”, ismét csak a múlt kísértését erősítve. A grandiózus elképzelés szerint itt ipari és szórakoztató funkciót ötvöző komplexum jönne létre, sőt, az űrtechnológiai kutatások is helyet kapnának – Farkas Bertalan támogatásával.

Ez kétségtelenül ambiciózus terv, csakhogy van egy apró bökkenő: a terület jelenleg nem önkormányzati tulajdon, és bár a város nagyon határozottan jelezte vásárlási szándékát, a finanszírozás részletei homályban maradnak.

A fiatalok megtartása különösen fájó pont, hiszen a városra hosszú évek óta jellemző az elvándorlás. Tóth-Szántai itt is inkább más városok példáit emlegeti – konkrétan a debreceni Főnix lakásprogramot –, mint saját konkrét megoldásokat. Ami egyedi előnyt jelenthet, az a természeti környezet, a Bükk közelsége, bár ez önmagában aligha elég a jól fizető állások hiányában.

A turisztikai fejlesztések ugyancsak ambiciózusak: négy különálló desztinációt – a leégett Barlangfürdőt, az épülő diósgyőri várat, a belvárosi Avast és Lillafüredet – szeretnének összekötni. Csakhogy ezek közül kettő jelenleg nem is látogatható, és az Avasra tervezett libegő vagy a Barlangfürdő újjáépítése egyelőre szintén csak terv.

A kép, ami az interjúból kirajzolódik, egy önmagát kereső város képe, amely egyszerre kapaszkodik múltjába és próbál attól szabadulni, miközben a szomszédjai már határozott lépésekkel haladnak előre. Miskolc álmodik és tervez, de kérdés, hogy az “aranyháromszög” valóban három egyenrangú pontból fog-e állni, vagy megmarad a jelenlegi képlet: két prosperáló gazdasági központ és egy felzárkózni vágyó, de múltja terheivel küzdő harmadik szereplő.

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!

Kapcsolódó cikkek